Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. március 29., hétfő

Muallim: Ébredés



Vonatnak ablaka
zakatol fülembe
koszos, szürke
oszlopok húznak
kopasz fák,hideg
megyek hozzád
kalauz unottan
rám biggyeszt
magát ösmerem
bérlete nem kell
ráncai mélyek
kormos keze
fémtől pettyes
alkony szendereg

vonatom zakatol
egy légy kavar
hamar lecsapom
az óra nem siet
tekerném előre
csillag is megjelent
kávét hoznak
vacak,  lenyelem
megyek hozzád
édes kedvesem
zakatol, zakatol
monoton, elalszom
kiléptem világból
mindenek zajából
reccsenés borzalmas
öreg kalauz
megrángat
Uram!, Uram!
Tudja hol van ?
Tudom, a francba....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése