Hold arcát félig elfedi
szemérmesen kacsint
látom rajta fodrait
szelíd mosolyt terít
az erdő éjjel csendes
ezüstfénnyel sejtet
valamerre lépkedek
a manók meg kisérnek
egy fa mögül kivillan
hófehér csippkés ruha
megvilágít sápadtan
esti bogár suhan
megismerem illatod
körbelengi terünket
hozzádérek, megrezzensz
én vártalak öt éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése