Ismerem a néma alkonyokat
mikor minden zaj eltünik a földről,
a szív megáll egy pillanatra,
és a lélek örökre elsötétül.
Ismerem a csillagos éjszakákat
mikor a fény kiömlik és tulárad,
kicsordul minden keserű pohár,
s meztelen marad kínjával a mélység.
Ismerem a szerelmet ha befészkel
a szívnek pompás palotáiba,
és akkor a bús dalok megrikatnak,
és megvéreznek a vidám rimek.
Ismerem a szorongás napjait,
a keserű és csüggedt őszöket, -
óh mindent titkos szálak fűznek össze,
csak a lelkek maradnak így, külön...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése