Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek vannak elképzelései
a világról, az élhető életről,
amik talán
még soha sem tették az életet élvezhetővé,
túl sok benne az elvárás,
és kevés a megérkezés,
a megelégedés,
olyan az ember, mint ki éhezik,
mégis elmegy a föld terített asztala mellett,
mert nem lát sehol egy ehető konzervet,
elvárásai vannak másoktól,
és elvárásai önmagától,
s mert ezek legtöbbször teljesíthetetlenek,
csalódik másokban,
és csalódik önmagában,
mikor a fejszéjét újra meg újra
a lehetetlenbe csapja,
közben az erőfeszítésbe,
a hiábavaló várakozásba fárad bele,
az élet elmegy mellette,
a fejsze is kicsorbul,
és még nem volt egy csepp valódi öröme,
az élet a beteljesületlen vágyak tömege,
vágyakozás közben élni felejt el az ember,
folyton vár valamit önmagától,
vagy valaki mástól,
és nem veszi észre
a szeretet kínálta lehetőséget,
hogy az ő útját kövesse,
akkor nem fog soha elfáradni,
benne nem lehet csalódni,
a boldogság maga,
ha valaki meghallja
békességes, elvárástól mentes,
mindenért kárpótoló,
utat mutató
gyönyörű szép hívó hangját.
2010. 05. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése