Úszom feléd, szellőként
ablak résén, édes melléd
mikor hűs tested érintem
akkor válok igaz érzéssé
súgnék párizsi dalt, éjit
sétálnánk kiserdő rétjén
romok közt kergetőznénk
egy fa tövében leülnénk
elborulna testünk, fonódva
bezárulna világunk egy csókba
benned feszülnék rózsaszirmom
szoríts, szoríts úgyse bírom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése