csendes eső hozott
ősz kísérte vállad
meleg szobámba lopta
a végtelen csodákat
muskátlim nyílott
minden egyes csókra
s tavaszban virított
az apró Bonsai lombja
szerelemtől remegett ajkunk
s váltunk egymásban izzó rögökké
s te fülembe lehelted halkan
így volna jó-mindörökké
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése