Higgy a szemednek, benne tükröződik
a mindenség, felhőkkel és tavakkal,
árnyék-villódzás, és lásd: mind a lomb
sok szikrázó, hóterítette aszral.
Higgy a szemednek, nézz a porgöröngyre,
ott van a tenger egyetlenegy cseppben.
Lomb zöldaranyában ott a gyökér,
megméri szemed mindennél hivebben.
Túl vakító a fény, de a homály
fáradt szemhéjad simogatja...Nézdelj!
Higgy a szemednek, s az idő segít,
hogy tudd: mi a jó, és hogy mi a vész-jel.
S megérted majd, mért kattog a sziv éjjel,
mért renget bölcsőt az anya vigyázva.
A bánat neve: bánat, és örökké
bú lesz a bú...
Senki másnak ne lássa!
Mert tisztességes vagy, társad keserves
kenyerét édesnek nem mondhatod.
Ne gondold hát, hogy igazságot védhetsz,
ha galádság fegyverét forgatod.
/Ford.: Kormos István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése