Kaffka Margit /fordítás/: Szerelemdal

 Shei Min
Szerelemdal

Oly áldott a te két kezed,

Hogyha belőle szőhetne a len,

Nem volna egy virág se szebb

A réteken.

Oly gyöngéd kis lábad nyoma,

Mint lepkeszárnyon lehelet.

Nesztelen úgy suhansz tova,

Mint égen a karcsú felleg.

Hangod oly édes, tiszta, mint

A fülemile-dal a csalitban.

- Mint nyírfa, ha tavaszi szélben ing,

Úgy suttogsz halkan.

Szépek az ifjú barackfák,

Virágos virágaik dísze,

De sugárzóbb a te pompád:

Bár hajad éjfekete.

Te vagy a virágok virága,

Madárdal, tavasz és felleg.

Csak messziről áhítlak vágyva,

Tudom, sohse ölellek.

Mégis, - ha nézlek,

Nem bánok madárt, lepkéket.

Hogyha meglátlak,

Felejtem a tavaszt, a fákat,

A virágot, földet, eget:

És nem irigylem

A boldog isteneket.