Ghardaia Egyszer, nagyon délen
volt egy város
kék fehér falaival
szűk utcáival, íveivel
állandó lépcsőivel
rikított a kék égben
mentem, nyomtam lábam
csúcsán egy minarettel
kilátni gyönyör, nem felejtem
akkor megfogott, visszanéztem
hagytam vigyen tovább
csend volt, ő már akkor is
vitt magával, azóta
és most megérkeztem
megértettem mit akart
ma is ha felnézek
magasba nyúlik, égig
mintha mindíg várt volna
kezemet megfogva
szótlanul, mosolyogva..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése