utazunk, itt hagyjuk e várost
csak egy pár nap mi vár most
a világból kiszakadva
Te és én, s a jeges patakhangja
már most le nem veszem
szemedről a szemem
arcod figyelem, Te az utat
melyet a hold mutat
a csillagok minket
összefonjuk lelkeinket
mire belépünk a kis ház küszöbén
már nem létezik Te meg én
két testben egy lélek dobban
s ha zuhansz, én esek majd holtan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése