Munkácsy Mihály, A virágok áldozata
Fekete és tartós búcsúnk kínját
veled én egyformán szenvedem.
Miért sírsz hát? Add a kezed inkább,
legyél álmomban újra itt velem.
Hegy a heggyel: az vagyok veled,
nem remélhetünk találkozást.
Csak legalább éji üzenet
jönne tőled a csillagtéren át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése