Ágyamban fekve
plafont bámulom
és hirtelen rám tör
rémképeim egyike
egy szantál füstös estén
fekete ruhában
mások megunt heverője
lanyha, fullasztó zenéje
szörnyű imát mormolva
nyakamba csimpaszkodik
naftalin szag szivárog tüdőmbe
maró, szúrós, doh "illata" leng
tépem magamról, görcsös ujjait
Sötét éjben, sötét némber
kiáltok...!
S, Te jössz Édem
és akkor végre- felébredek
verítékem homlokomon csordul
minden démon ordítva menekül
miközben arcomon simít óvó kezed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése