Juhász Gyula: Amor

Anna, szépséged hív oltározója,
Anna, szived reménytelen hívője,
Ma újra áldozom, ó édes ostya,
Kiben keservek mérge él beszőve.

Oltáraid előtt áll ifjúságom
És végzetem: tekints ez áldozatra,
Ó Anna, vértanúk végére vágyom
És üdvözít a vergődés malasztja.

Minden versemnek ünneplő palástját
Magamra öltvén, aranyos selyemben
Tört szemeim az üdvöt nyílni látják

S könnyek áldott borát áhítja lelkem,
Szép istennőm, ki híved nem szeretted.
S én bús papod, ki nem hisz már tebenned.