Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2012. április 25., szerda

Kovács András Ferenc: Litánia

Miként az ujjak más ujjak közé
Fonódva szinte összefekszenek:
Csak úgy. Szorítja, nyomja, összefogja
Egyik dolog a másikát... Amint
Megíratott... Akárha volnánk éjszakák,
Napok, szerelmes ujjak párbeszéde...
Ujjperc a perchez, lét a pillanathoz:
Úgy elvegyülni és kiválni végül.
Úgy lesz egésszé, lassan összeáll majd
Eggyé világunk - semmihez simul,
Mint hallgatag kés megszegett kenyérhez.
Élet halálra fordul, összefér,
Egymásra nyílik, már-már összeér:
Egymásra néz két reszkető tenyér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése