Szél fellebbenti az abroszt
betakarja üres tányérom
kicsit megbillenti villám
csendül késem és egy pohár
pont időben jöttél
szorosan ülj mellém
látod, a mosolyom símogat
nem kell se szél se vihar
ujjaimmal hozzáid mászok
találkoznak, hasonlítok rátok
míg jön a pincér gyorsan
ismeretlenül és nem vacilálok
mosolyt küld szőke szemed
most lett minden vidám
kacagó sívár létből
én meg nagyon heves
már tenyerünk csókja
majdnem cuppan
nem engedtem, nem adtam
hogy lehettem ilyen belga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése