Száguldok a cél egyenesen
szemben vibráló horizont
az aszfalt lassan hajlik el
magam vagyok és a rádió
szemben a nap hunyorít
lankák emelnek, dobnak le
az ég ma bíborra esküszik
mintha szállnék, símán fel
hangok eltűnnek, csend ölel
kormányon kezem fogod
tükörben szemed csillan
nem kapok levegőt, kinyitom
szellő becsap, lobog a hajad
a kép megáll: mosolyodban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése