Nem ropog nálam a tűz
imbolygó füstös lánggal
csend szállt körém, Tiéd
mesélek éveket, szüntelen
hűs a szellő, ülj közelebb
megéri, hosszú történetek
hajtsd fájó fejed vállamra
minden történet igazabb
egyre forróbb és vadabb
Már csak egy, mondjam?
Mi vagyunk, éji kettős
hullámzón összefonódón
tűz vagyok, izzón pattogó
táplálod, nem hagyod, aludjon
égjünk, szálljon hamunk
szórja ezüst csillakokkal teli
ölelkező álmunk, hajnalig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése