Boris Vallejo: Ölelés II.
csókkal ébresztelek,
ha ismét a hajnal közeleg
még megmártózom karodban,
ajkadra mosolyt, tüzet lehelek
mikor indulsz, szemed fényét
elzárom estig magamban,
ahogy a föld a napsugarát,
mélyén, szikrázó aranyban
ha a nappal már lecsorog,
s az est az alkonyt lekíséri
az ajtóm tárva-nyitva áll
jöttöd az esti szél zenéli
mint hegyek ormán a hófehér,
lelkünk újra egybe olvad
mikor szád a számhoz ér,
otthonomban otthonom vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése