Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2012. április 25., szerda

Primerose: Tánc


Boris Vallejo: Ölelés
lábam lábadon, lépted -léptem
egy minden mozdulat, vérünk egy keringésben
mint összenőtt testek- a látvány oly csuda volt
miközben ajkad, lágyan, ajkamra forrt

derekamon, akár az inda, fonódott a szerelem
mert édes karodtól szorítva, a világ forgott velem
mennyi, mennyi forró érzés repesztette mellemet
szemem szegeztem szemedbe, s húsom csontig remegett

úgy érte lágy, szerelmes ajkad a vállam
ahogy eső a földet a tüzes szavannában
szomjaztalak szüntelen, óhajom nem apadt
mint termés a földeken ,a forró, júliusi nap alatt

mint fagyökér a talajban s koronája égig ér
úgy lehelted belém az éltet, s lüktetett, pezsdült a vér
a csillagok a fények már nem az égre teremnek
vágyam s vágyad gyújtja, testünkből születnek

Egy sem veszhet porba, mi szikrája szerelmednek
Hát szüntelen szeress és én szüntelen szeretlek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése