Sétámban emleget a nap sugara
keményen mondja szemembe
nem emlékszem rád, mint olyanra
könnyezve hagyom magam, vigyen
emlékek sodornak, veled voltam
amikor a pitypangot megfújtad
meglepve rádnéztem, tüsszentettem
kiáltás volt, ma is cseng fülemben
azt is mondtad soha nem felejtesz
kezeddel akkor egy világ érintett meg
boldog voltam, minden velem forgott
igértél csókot, azóta várom
csak néztem szemedben magam
az ernyőcskék szerte-szét szálltak
mi köztünk szoros volt, szenvedélyes
sok millió pitypang lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése