Reviczky Gyula: Zeneszót hoz a kósza szellő

Zeneszót hoz a kósza szellő.
Jól ismert hangok: hallgatom.
Tudom, megint emlékeimmel
Lesz dolgom és nem alhatom.

Bűbájos emlék, édes álom
Száll át a merengő lelkemen,
S egy nem felejtett, bánatos hang
Susogja sírva: szerelem!

Előttem állsz fehér ruhában
És nyújtod reszkető kezed':
S én, míg rajongva átölellek,
Érzem, hogy most is úgy szeretlek,
Mint egykoron szerettelek