Szél fellebbenti az abroszt
betakarja üres tányérom
kicsit megbillenti, villám
csendül, késem és egy pohár
pont időben jöttél
szorosan ülj mellém
látod, mosolyom símogat
nem kell se szél se vihar
ujjaimmal hozzáid dobolok
találkoznak, hasonlítok rátok
míg jön a pincér gyorsan
ismeretlenül is vonzó vagy
mosolyt küld szőke szemed
most lett vidám minden
kacagó sívár létből
nagyon heves ördögűző
már tenyerünk csókja
majdnem cuppan
nem engedtem, nem adtam
hogy lehettem gyáva, balga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése