Ölelve
Márványból vagy, síma
minden ujjad egy pillanat
megálltam és nézlek, aki vagy
arcodon a mosoly üzenet
szádon egy hang szól
hajolj lejjebb, elérjelek
vagy állhassak eléd ölelve
Fáradtan
Olyan fehérek a falak
de megyek föl a toronyba
körben, szűk meredeken
időnként egy résnyi ablak
kitekintek a városra
tetők a horizont alatt
zöld udvarokkal, árkádokkal
igy egyedül, már fáradtan
Sivatagban
Kitaláltalak magamnak
amit eddíg hittem, álom
de most jól megfoglak
nem szaladhatsz tőlem
tíz ujjammal markollak
húzlak, vonlak, hiába vagy
hullámzó vízgyűrű a tóban
fodrozó fehér felhő, úszva
szálló vihar a sivatagban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése