Olvastam verseket
elképzeltem a várost
az utcákat, ablakod
a kapualj, ahol annyit
vártam, hogy gyere le
cipőmmel a vakolatot
kapirgáltam, a házmester
rámszólt, fiatalember!
Felmentem egyet
vártam még, nem te jöttél
a lift is zörgött, beszálltak
az aknához tapadtam
fogtam a rácsot, mint rab
jött a fény föntről, édes
előbb a szoknyád, derekad
kezed, az arcod és a hajad
Bent álltál szemben velem
nem állt meg, ereszkedett
egy világ omlott belém
a fejem zúztam volna szét
lenéztem, csapódott az ajtó
a kapun csak kimentél
sűrű, süket csendbe merült
minden érzékem
elhagyott, gyenge madár lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése