"Sárga szemek, fekete bunda ...
Oh, ha a dzsungel mesélni tudna!
A fekete párduc úttalan utakon
hangtalan lépked bársony talpakon."
félelmek vágyak velem járnak
néha ámulok ha sétálok arra
keresem, kereslek nem találom
minek vagyok ez az én világom
végtelen homok szép dünék
hevít izzik nap korong mesél
hunyorgok délibábos világom
felemel magasra lassú álom
nincs tévedés, hisz madár jőn
értem mit mesél távoli földről
csendes fészek harmatjáról
valahol, még följebb akarom
ez nem az enyém, idegen itt
nem élhet, hitet mert elvisz
tovább kell, szállok fészkekre
ölemben öled, félelmek, érzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése