végíghasítja, letépi rólam, karcol
szeretnék kilépni, a századikról
egy darabig repülni, soha érezni
nem fogom már csókod ívét, ízét
de jó itt fenn, zuhanni, rohanni
autóknak, kockakőnek, vasnak
ízekre szaggatva szétfröccsenni
szétfolyni mélyre csatornákon
gőzös, pokolőrjítő tűzkerékben
leszakítva minden karmoló körmöm
ordítsak velőmből, hogy meghalld
te őrült istenség, szőke dzsekis
legyen mindíg piros a cseszett lámpa
kenjed szét a műszerfalon, imádlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése