Muallim: Összeáll lelkem

Függönyréseken
ablakom, szűk nekem

kicsapott zsalugáterek

fényt, az kell nekem!

Kopasz fa ágain túl

házak sarkain

az utcák szorításán

végtelen kábelek

alagútak túloldalán

el innen! A csillagokig!

Bár ízekre tépve

veled a csendben

összeáll lelkem