Derengésre ítélve
angyalokkal élek
gyertyafény libeg
arcomon pírt érzek
közeléd hajolnék
végedre járnék
faljáró óriás árny
kapja be szobám
nem félek, ki mondom
szememben csillog
tegnapi csípős könny
fojtogató emléke
gyorsan letörlöm
lapozok egyet
csak nézem a betűket
de semmit sem értek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése