Azt hiszem ma is megtaláltam
amiért kiléptem az utcára
ott mentél előttem, a bokád
meg följebb, ahogy éreztem
Te vagy, aki megelőztél
futok utánad, hiába sietek
melléd sem érhetek
sőt,soha rám se nézel
nem adom fel, borostás arc
az utolsó, mély sóhaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése