Nálam nincsen kezdet se vég,csak van
bakeliton a tű néha csakúgy megszalad
se gondom, se bánatom, ilyen a világom
élettelen, bezsákolt forgács, égetnivaló
szerelem, szabadság megfér bennem
megkavart lapjai kártyaként hevernek
legfeljebb szellő fúj, homokként görget
minden rózsa mi volt, szétporlik egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése