Fölém magasodik, mennybolt lehellete
szavakból tépek, ragasztom mellemre
emlékszel, kezedből kihullott szirmokra
vigyáztam mögötted, egyre se tapossak.
Húzom ecsetem, olajos színbe mártva
ez lesz a kék, amiről mindíg álmodtam
legyen reggel, széttépnem sötét vásznam
többet nem festek, hamis ábrándokkal
Most látom csak, hűvös harmat csíkjait
mossák ablakom, rejtve írt vágyaim
a valamire várok, tárt karjaim közt táncol
ereszkedj rám Kedves, mozdulatlan álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése