Amikor Rád gondolok,
csókot ad a Nap az éjnek,
simogató tenyerének
lágy selyme alatt a gondok
elcsitulnak, s én fényével arcomon
érzem, hogy Hozzád tartozom...
Amikor Rád gondolok,
Könnyű hajnal röpke szárnya
hull, mint méz érintése
a Föld rebbenő szemhéjára,
s lelkemben az álom még így lebeg,
ahogy ébredtem, ahogy álmodtam Veled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése