Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
szárain,
hajnalodik
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz, én
itt leszek majd
simogatva homlokod,
míg kócos hajjal
jön a hajnal,
szíved, a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat
aludj még,
majd betakarlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése