Valójában a földön állok
néha mégis érzem
ha a nap felé fordulok
egy kéz érint, melegít
Valójában fának dőlök
néha mégis érzem
olyan síma és lágy
derekadat fogom
Valójában egy tükör előtt
elsötétül a világ
addíg merülök belé
míg arcod rám nem néz
Valójában csak képzelem
csak egy zenét hallok
mitől nedves a szám
mert csókodat várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése