milyen dobbanó
látomásunk
bíborágy peremén
táncolunk
elvész széttárt
suttogó csendjén
megcsillan
fodros habján
hűs simogatás
lebeg mellém
forró teste
megszűnik minden gondolat,
megszűnnek a szavak, csend van
csend uralja a mindent
csend az úr a csendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése