Egy szentélybe értem
sajátos illat kerengett
indák kúsztak oszlopokra
mindent beborítottak
a nap is csak sejlett
a konyhán át a szobába
pár lépést tettem
egyre sűrűbb volt minden
a külvilág elült, csend
és lábújjhegyen léptem...
ezt gondoltam én
mikor átléptem
félhomály küszöbén
egy kéz nyúlt felém
jöjj be már, egész
míg hozzászokik szemem
lassan kiélesedik minden
középen egy szőnyeg
puha, zokni se kell
távolabb egy sólámpa
rózsás fénye oson el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése