Hol leszek én már
az a magány se
ismer meg kies utcán
senki sem köszön
bóklászom vakon
nappal és éjjel
nappal és éjjel
fal mellett koslatok
kesztyűt sem húzok
fagyott újjakkal
végleg meghalok
marad még ajándék
marad még ajándék
mert rád gondolok
simítom arcod
ikonná metszett
színes álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése