Mikor belépsz, nem az ajtó tárul
magam nem is értem-tán az univerzum tágul
napok, hetek, évek
S te bennem, én benned égek
A szavaid belém ékelődnek mélyen,
majd feltörve világít, szikrázó fényben,
mint szilárd torony, fehéren,
szívem vörös tengerében
Mindennapom gyöngye két szemed,
s ahogy kezemmel megérintelek
szárnyalok Veled, egekbe emelsz,
számra csókolva, csontomig szerelmet lehelsz
Átváltozom, s megszületek újra
Mikor ajkad fülembe súgja:
"Minden vagy, Szeretlek"
egyszerű lényemből általad levedlek.
Mint sáros agyagból a kiégett díszes forma
s mintha bányák mélyéről hozott smaragd volna
úgy szőtt szobrászommá az élet,
s csiszollak kövemmé téged
Ha nézel, ha szólsz
Neked esztelen elhiszem:
Létezik varázslat, létezik szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése