Szirmokon lépkedsz
vörösökön, szétszórva
selyem lebben ránktolakodva
lenyugvó nap közénk betör
meleg fuvallat lassan ledönt
álomport kevert pillánkba
megforgat össze-fonva, ruhátlan
nap utolsót villant narancs-vörösben
testünk lágyan elmerül az éjben.
***
Kelletlen, hűvös a fogadtatás
nem mertem feléd indulni
féltem, úgysem veszel észre
bár a könyökömmel elértelek
"pardon" halkan és egy mosoly
valami történhetett, összenéztünk
istenem, micsoda arc és szemek
mindent elmondtak, letepertek.
***
Nem felejtettem ma sem
keresnem kell azt a helyet
kibéleljem tollakkal, melegen
elférjen benne két lélek.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése