Bolondul nem értek, boldogan
kihordom a kukákat gyorsan
nem fog a hideg se
görcsölve ki rajtam
igazán érdekel mi az edényben székel
néha belenyúlok, az rámszárad szépen
vannak gyötrő kínzó emlékeim
holt szemek, száj, szakállas mukik
kapaszkodok hátul, mert gyors a szekér
szemembe csap néha száraz ág, falevél
mosolyom estére kékre, taknyomra fagy
csókot így nem adhatok, útálom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése