Nem volt zárva az ajtó
lenyomtam a kilincset
kopogó kezemmel
szivem ilyenkor jelzett
egy szentélybe léptem
sajátos illat kerengett
a konyhán át a szobába
lábújjhegyen léptem
a függöny elhúzva
nap se lássa
nap se lássa
ahogy testek ölelkeznek
aludt,párnába süppedve
tudtam, halkan levetkőzve
ő sincsen másképp
ahogy anyja szülte
oldalvást mellélepődtem
álmos macska mosolyát
számközelben néztem
nem volt időm másra
karommal átölelnem
utcahideg bőrömmel
lepedőként borultam rá
vonzott fehér melegével
úgy egyben, emlékszem .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése