Tudod, hogy megyek
szélvész az kevés
bevágtam magam, szédítő
iramban robogok
mert szóltál, feléd
szikrázó napsütésben
alig bírom a kanyart
de vezetsz hozzád
látom arcodon hívó
mosolyító csókod
se kanyar se veszély
csak érzem vágyunk
tébolyító, végtelen iramát
erdők, sziklák, hegyek
futnak felém és el
alig bírom a kanyart
de vezetsz hozzád
még két három város
meg ezer év és ölelsz
mert ott vársz tudom
s lobog a szoknyád
pont délben a szobornál
de a szobor délben eltünt
nem lobog ott szoknyád
ezeregy év is kevés
hogy elérjek hozzád
nekem az édes méreg
beérem dög keserűvel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése