Szeretnék örökké így ülni, veled,
A kezed fogni és alkonyi ég
Opál borongásán tünődni,
Mit se várva.
Lelkem, az árva régi hárfa
Kiterítem mezítlen lelkem,
Hadd járja holdfény, anda szél,
Zengjen, mint árva aeol-hárfa,
Amely az éjféllel beszél.
Meghaltam én, vagy nem is éltem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése