Ha már idenéztél, kedves
megfordultál, megérezted
hogy figyellek, hamár elmondtad
és én meghallgattam
pedig ma nagyon meleg van
párás és hirtelen- felhős
akkor ha akarod meginvitállak
ide egy árnyas platánfa alá
az asztalka épp üres
majd szólok a fiúnak, hozz két valamit
hogy elmondjak egy történetet
amit te legalább annyira ismersz mint én
no nem szavakkal vagy dalban
csak a szememmel, a kezemmel
az ujjaimmal, a mosolyommal
tudod az jobban megy nekem
és tudom biztosan, te megérted
mert mindíg megérted a lélek rezdüléseit
a kérdéseket, a válaszokat
bárkiről legyen is szó, én sem vagyok rejtély
megmutattam magam s lám
a többi húr is elkezdett zengeni
tudod a felharmónikusok, ne csodálkozz
csupán erről van szó
na jött a fiú , két kapuccino jó lesz
azt hiszem, hogy mozognak a levelek
mindegyik másfelé, friss zöldek
ahogy a nap átsüt rajtuk
látszanak az erek, a cakkok
és mégis egybe tartoznak
gallyakon, ágakon a törzsön keresztül
a gyökérből táplálkoznak és virulnak
és a napot szeretik, ősszel
elkezd a kedvük elmenni
és mindnek rossz lesz a kedve
mind lehullik, pedig mennyire külön éltek
van bennük valami közös, az eredet
a környezet, a vágyaik, az emlékek
a hitük. Én mondjam ezt neked?
Megáll az ész, finom ugye
Nem kevered fel?
Nem akarlak sokáig feltartani
mert csak úgy hátranéztél de éreztem
hogy le kell ahhoz ülnünk a nagy platánfa alá
hogy némán, csak szembenézve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése